A természet bőségesen ajándékozta meg szépségekkel a Balatont. Jelentős részük ma már a Balaton-felvidéki Nemzeti Park védett területéhez tartozik.
Az érdeklődők szakértő vezetést is kaphatnak, tanösvényeken, bemutatóhelyeken ismerkedhetnek a régió botanikai és geológiai különlegességeivel.
A legváltozatosabb táj a Balatongyörökhöz (C4) közeli Szépkilátóról tárul elénk – valaha költők is megénekelték. Az északi part vulkanikus tájának varázslatos sokszínűsége a fonyódi (D4) vagy a balatonboglári (E4) Vár-hegyről nézve a legszebb.
Réges-rég kialudt tűzhányók karéjában ábrándozik a Káli-medence (D-E3). Bár autón csak negyedórányi járásra esik a tópart nyüzsgő életétől, mégis mintha egy másik világba csöppentünk volna. A szikes tavacskák nádasai felett vízimadarak sikkantanak, a legelőkön szól a kolomp, a kedves, apró falvakban árkádiai béke honol.

Bizonyára nem a véletlen műve, hogy számtalan régi parasztházban filmesek, épzőművészek, írók ütöttek tanyát. A medence peremvidékén fantasztikus formájú kőbálványok vigyázzák a táj csendjét. E világviszonylatban is kuriózumnak számító geológiai képződményeket – amelyeket egészen sajátos módon hoztak létre a vulkanikus
forró oldatok és a szél munkája – kőtengereknek nevezi a népnyelv. Legszebb közülük a szentbékkállai (D3). Az absztrakt szobrokat idéző sziklák koszorújában úgy érezzük, mintha egy kőkorszaki varázsló kertjében járnánk.
A Szent György-hegy háta mögött megbúvó takaros, régi városka, Tapolca (D3) egy másik különlegességet tartogat a természeti csodák szerelmeseinek: a tavas barlangot. Ezt is a vulkáni erők formálták: forró vizek vájták mészkőbe a kanyargós folyosók, termek labirintusát, amelyeket aztán kristálytiszta karsztvíz árasztott el. A város alatt megbúvó barlangok egyébként nem csupán turistalátványosságként szolgálnak: különleges klímájuk súlyos légzőszervi betegségeket képes gyógyítani. A jól felszerelt gyógyszálló méltó körülményeket nyújt a barlangterápiával gyógyuló betegek számára.
A Balatont tápláló Zala folyónak húszezer éven át természetes szűrője volt a tó nyugati végében a Kis-Balaton (A-B5) óriási mocsárvilága. Három emberöltővel ezelőtt a Zalát egyenesen a Balatonba vezették, amelynek egészséges, tiszta vizét a folyó fél évszázadon át szennyezte, iszaposította.
A gondot világviszonylatban is egyedülálló módon oldották meg: az eredeti ősláphoz hasonló állapot visszaállításával. A másfél évtizede elkészült, 20 négyzetkilométernyi tározó ma természetvédelmi terület, ahol most ismét „felhő van a madárbúl”, akárcsak
hajdanán. Egy elbűvölő részlete, a Kányavári-sziget, a nagyközönség előtt is nyitva áll, örömére a horgászoknak és a természetfotósoknak.
A Kis-Balaton környékén járva más látványosság is várja az ökoturistát: a kápolnapusztai bivalyrezevátum. Hajdanán a legnehezebb munkákhoz használták ezt a hatalmas erejű állatot, ám a nálánál többféle hasznot hajtó, békésebb szarvasmarha lassan kiszorította a mezőgazdaságból. Európában ma már csak itt Kápolnapusztán (B6) és Erdélyben találkozni ezzel az ősbölénytől leszármazott, mord kinézetű állattal.