Magyarország féltőn őrzi népi hagyományait, s nincs ez másként a Balatonnál sem. A néptánccal leggyakrabban a kulturális, idegenforgalmi rendezvényeken találkozunk. A tóparti és környékbeli települések mindegyike rendez valamilyen nyári mulatságot, ünnepet, borhetet, fesztivált. Legszínesebb attrakciójuk a néptánc. A magyar táncok jellegzetes sajátossága, hogy mindig helyet kap bennük a személyes virtus. A szólóp-rodukciókhoz – a legénytáncokhoz, a pásztorok botos táncaihoz vagy a lányok üveges táncához – szinte már akrobatikus ügyesség és nagy gyakorlat szükséges. Az idelátogató egyre több csárdában kaphat vacsora közben is ízelítőt a magyar népi tánc
kincsestárából. A csárda a tánc egyik szülőhelye. Udvarán, döngölt padlóján pördültek leggyakrabban táncra a régiek, itt rendezték a nagy közös mulatságokat. A lányok legszebb viseletükben parádézva lejtettek, a legények erejüket, ügyességüket bizonyító, szilaj táncokkal igyekeztek megmutatni, ki az első a faluban. Öröm látni, hogy manapság ismét táncolnak a régi-új csárdákban. A régi idők falusi embereinek mindennapjait, gazdálkodását pompás műemlékegyüttes mutatja be a déli parton, nem messze a kompkikötőtől, Szántódpusztán (G3). A puszta közel 30 épülete sértetlen állapotban mutatja be egy XIX. századi major képét. Pajták, istállók, kovácsműhely, gazdatiszti ház, csárda – minden megvan itt, ami valaha szükséges tartozéka volt egy nagybirtok gazdálkodási központjának. Az épületek berendezése korabeli, és gyakran rendeznek itt képzőművészeti kiállításokat is, amelyek témája természetesen a Balaton. A pusztának
gyönyörű ménese van, júniustól szeptemberig minden délelőtt tartanak látványos bemutatókat. Szántódpusztán tekinthető meg a Balaton növény- és állatvilágát bemutató egyetlen akvárium is.